2012. március 23., péntek

A nap műtárgya: Az újra megtalált kanna


Kis múzeumunk a Nagy Tűzvédelmi Rendrakás akció keretében meg ki kellett hogy pakolja a gyűjteményi raktárát a kazánházból. A kazánházban ugyanis nem tarthatunk olyan mennyiségű papírdobozt, amennyi ott volt; de még egy huncut darabot se. Így került át az egész gyűjteményünk a kb. 5 percre lévő, múlt rendszerből itt maradt TSz-irodaépületbe, annak is az egyik kis irodájába. Mindent azonban nem vihettünk el a külső raktárba, hiszen a napi munkánkhoz szükséges anyagokat is el kellett rendezni. Ez a hét a rendrakásról szólt tehát.

Mint minden rendrakásnál, most is találtunk elfeledett dolgokat. Rengeteg kábelt, ISDN vonalhoz. (Nem is tudom, mióta nem létezik ilyen...) Az Ebesi Hírlap korai számainak nagyon sok példányát. Mobil winchester tokját. (Apukám használt ilyet a 90-es évek végén.. :) ) Kb. 1500 db szórólapot a korábbi Retró-kiállításról. (Vajon miért nem lett kiszórva? Még ha hibás is néhány helyen, több értelme lett volna, mint hogy most eltüzeljük....). És az alábbi vizeskannát.
Valakinek évekkel ezelőtt az a szenzációs ötlete támadt, hogy az eltört kannát restaurálja. De nem ám ragasztóval, hanem malterral. Kívülről. És gipsszel, szintén kívülről. Ennek köszönhette egyedi küllemét a tárgy. Mondanom sem kell, nem volt egy tartós kezelés, hiszen széthullott a kanna. 





A malteros kanna



Ragasztás után


Itt köszönöm meg az MNM-NÖK meg nem nevezett műtárgyvédelmi asszisztensének segítségét, akik egy gyűszűnyi hideg kerámiaragasztóval segítette a korsó darabjainak újraegyesülését.. 
A maltert és a gipszet mechanikai és kémiai módszerekkel távolítottam el a korsó külső felületéről (vakarás acélpálcikával, majd pengével, penge eltörése után sniccerrel, sniccer szétesése után másik pengével; mész oldása citromlével és ecettel). 
Az eredmény itt látható:



Szerintem elég pofás lett, ahhoz képest amilyen volt. Nem vagyok restaurátor, bár ragasztottam már; de maltert még nem vakartam cserépről. Szép tavaszi napokon ideális időtöltés. :)

(Eszembe jutott hajdani barátom, aki hónapokig válogatta-párosította-ragasztotta Tószeg-laposhalmi cserepeit a szobájában, lábujjhegyen jártunk a tell középső bronzkori leletanyaga között. Anyukája nagyon szeretett volna segíteni, mondta neki: "ezt én is tudom csinálni: nézem, és nem találok párt.." :) )

Egyik darabja nem lett meg...

Ethno Andi úgy gondolta, elég jól néz ki ahhoz, hogy kitegye a kiállításba is. Pont elfért a vitrin tetején.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése