A megyei
múzeumpedagógiai koordinátorok országos hálózatának május
7-8-án megvalósult workshopját a Hajdú-Bihar megyei múzeumok
látták vendégül. Ennek keretében a Széchényi Ferenc Tájmúzeum
is lehetőséget kapott egy rövid bemutatkozásra.
A
hajdúszoboszlói Bocskai István Múzeum munkatársai kezdték a
programot egy helytörténeti sétával. A múzeumba érkezve Kocsis
Róbert, a megyei közgyűlés elnöke köszöntötte az
összegyűlteket. Az előadások Nagy Ibolya múzeumvezető
bevezetőjével indultak, aki a gyűjtemény történetébe nyújtott
nekünk betekintést, majd a múzeum épületeit tekintettük meg a
kollégákkal. A régi, elavultnak deklarált néprajzi tárlatot mi
sóvárogva néztük, hiszen a néprajzi gyűjteményünk igencsak
szegényes, s az installációk is kis fantáziával jobban
hasznosíthatók lennének. A retró kiállítás, amely nálunk volt
két évig, ott több teremben sokkal jobban tagolt és rendezettebb
látványt nyújt, de a magyarázó szöveget továbbra is
keveselltük. (A miénkben sincs, tehát ez saját magunk kritikája
is.) Az Alfa-program keretében felújításra kerülő épület még
üres, de a tiszta, frissen festett falak látványa máris ígéretes.
Nagy István elmondása alapján az új kiállítás két részből
áll majd: egy helytörténeti teremből, amelyben az írott források
alapján lehet megismerni Szoboszlót, illetve egy tárgyakból
összeállított, életmód történeti kiállításrészből, amely
magában foglalja a régészeti, néprajzi tárgyakat és egy
környezeti rekonstrukciót is. Ez a fajta megosztás nem szokványos,
éppen ezért érdekes és izgalmas.
Ezután
következett a műhelymunka, amelynek fő kérdése: Hogyan húzzuk
ki a vendégeket a gyógyvízből? A kérdés minden múzeum számára
aktuális, hiszen folyamatosan csökken a múzeumok látogatottsága.
A múzeum marketing tevékenysége azért kritikus kérdés, mert ez
egy külön szakma, ugyanakkor a legtöbb múzeumnak nincsen
marketinges munkatársa. Hiába szervezünk magas szakmai színvonalú
kiállításokat, programokat, hogyha az a nagyközönséghez nem jut
el.
A
csoportmunka során egyik oldalon a hazai, másikon a külföldi
vendégek megnyerésére kellett javaslatokat tenni. A marketinggel
kapcsolatban mindkét csoportban az összefogás kulcsszó hangzott el: az éttermek,
hotelek és a múzeum ugyanúgy a fürdővendégekből élnek, ezért
kell együttes erővel fellépni. Emellett érdekeltté kell tenni a fürdőt abban, hogy ő is ajánlja a
vendégnek a múzeumot, kölcsönös engedményeket kell tenni egymás
felé – pl. kombinált belépőjegy. Illetve olyan programokat kell
kínálni, amelyek az éppen nem vízben töltött holtidőre
tartalmas vagy éppen könnyed szórakozást nyújtanak. Felmerül az az ötlet is, hogy a
retró a volt szocialista országokból érkező turisták közös
érdeklődésére tarthat számot – ugyanakkor ez a fajta a „retró
életérzés” nem nemzetközi. Nem érez nosztalgiát a román
vendégek többsége Ceaucescu rendszere iránt, sem a volt NDK és
Csehszlovákia területéről érkezők az 1989 előtti kommunista
elnyomás és a szükség iránt. Gulyáskommunizmus Magyarországon volt, nem várható tehát, hogy rögtön
felkapja a fejét a retró szó hallatán mindenki, aki a
„béketáborhoz” tartozott.
Az
internet mint hirdetőfelület hatalmas lehetőséget jelent minden
múzeum számára, hiszen mindennapjainkhoz hozzátartozik az
internet és a számítógép használata. Éppen ezért súlyos hiba figyelmen kívül hagyni ezt.
Az ebédet követően bemutatkozott a püspökladányi Karacs Ferenc Múzeum: Kiss Istvánné a település és a múzeum kapcsolatáról beszélt, Ferenczyné Csáky Annamária pedig a múzeumban bevezetett, jól működő múzeumpedagógiai gyakorlatot mutatta be. A hajdúszoboszlói program zárásaként a Széchényi Ferenc Tájmúzeum bemutatkozása került sorra: Eignerné Bartusz Andrea múzeumvezető a múzeum feladatait, környezetét mutatta be, lehetőségeinket és törekvéseinket. Végül bemutattam az újonnan kidolgozott foglalkozásunkat, a "Tettes vagy áldozat?" című forráselemző szerepjátékot. Örömmel vettük az elismerő hozzászólásokat.
Az ilyen alkalmak azért nagyon fontosak, mert a szakmán belül másképpen nem igazán értesülünk egymás tevékenységéről, reméljük, több hasonlón is részt tudunk majd venni. A személyes konzultáció segít a problémák és feladatok megoldásában, hiszen ugyanazokkal a gondokkal küzdünk mindannyian - a múzeumügyre mindenhol nagyságrendekkel kevesebb pénz jut, mint ami szükséges lenne. Már csak azért is jó érzés volt a kollégákkal beszélni, mert mindeninek, így nekünk is vannak nagyon nehéz időszakaink, amelyen egy jó ötlet, egy sikeres kezdeményezés át tud segíteni, s így feltöltődve tudunk újból nekilátni a munkának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése