2015. november 4., szerda

Pillanatok egy múzeum életéből II.



Túl vagyunk a nyáron és lassan itt vacog a tél. Mi ilyenkor a legjobb munka a múzeumban egy történész számára? A főnökkel tervezni a következő évi kiállításokat? A meglévő tárlatot bővíteni, újragondolni? Vagy talán további kutató munkát végezni, hogy a tárlatvezetés emberközelibb, színesebb legyen; és ne egy monoton száraz:  1944.decembere; 1946; 1947; kollektivizálás, párttitkár, „szalámizás”   ilyen párt, meg amolyan párt , majd puha diktatúra, DISZ helyett KISZ, és az akkori világgazdaság és politika állása szerint ….stb?  Nem! Ilyenkor a történész legjobb foglalatoskodása, ha hóna alá csapja a múzeum gyarapodási naplóját és mellé társítja még a néprajzi és történeti tárgyak naplóját is. További kellékek: laptop, fényképezőgép, toll, ceruza, radír, mérőszalag, egyoldalú ragasztó, türelem, béke és világ iránti szeretet.  Felér egy kardió edzéssel, mindezekkel elcammogni a külső raktárhoz; szerencsére a történésznek van segítőtársa...De visszatérve, mindezen dolgok szükségesek a leltározáshoz, mert az évek során kialakult őskáoszt kibogozni, ledokumentálni egy Zen szerzetes türelmét és békéjét igényli. Hosszú és magányos, monoton munka ez, egy halom régi tárgy társaságában, mintha az idő foglya lennél. Az idő lassú telésével a társad diktálása is felér egy mantrával: T 2012.10.1.1, T 2012.10.1.2. T.J.  
 Magánlevelezésből maradt boríték, benne levél. Levél:H.B.M. …jogi kamara. stb. Kíváncsi lettem. Precízen megfogalmazott jogi szöveg, válóper jogi dokumentációja,- az asszony visszament az előző férjhez- valamikor a nyolcvanas évek elején keltezett dátummal. Szomorú történet, de a Kádár-korszak tökéletes történeti látlelete ez, az alkoholizmus mellett. Következő! Leltári szám nélküli boríték. Semmi cím, sem feladó. Ha nem is gyanús, de érdekes. Benne ismét homályos, gépelt betűk, különböző hosszúságú sorokban. "Modern asszony"- szól az aláhúzott dokumentum. Tördelt sorok, néhol rímek. Egy vers! De még milyen! Izgatottan olvastam fel társamnak, a pikánsabb részeknél felcsattantunk, hogy ez mekkora… Most eredeti helyesírási és gépelési hibákkal közölném a verset, természetesen a „költő” nevét leplezze a múlt homálya! 

Kovács Sándor Történész

Modern asszony
Modern asszony vagyok, nagy hibákkal tele.
Foglalkozásom bár háztartásbeli, főzni nem tudok,
a mosástól félek,a kézimunkához semmit sem értek.
Mindent nem tudok, de mégis van valami amit olyan
pompásan remekül értek én, mit csak kevés nő tud így
a földtekén.

Mert azt aztán tudom minden féle pózban alulról, hátulról,
lassan, gyors tempóban, oldalt fekve perfekt a vagy háton,
s oly ritmusban, ahogy jónak látom.

Tudásom több, mint tökéletes és honnan tudom azt csak
természetes, mind ezt korán kezdtem tanulgatni Én, tanítóm
volt egy karcsu szép legény.
Karja oly kemény, akár a bazaltkő, s hát ifju volt,megtan
nított ő.

Bevallom először borsózott a hátam, amikor a legény először
megláttam, sokszor már azt hittem megszakad az ég is, liheg
tem, kapkodtam de csináltam mégis.

Idővel sikerült olyrutinra szer tennem, hogy tudásommal már
pénzt is kerestem, van aki sapkából gumit huz a fejére, de
az csak csökkenti a gyönyört felőre.
 
A gyöngém ez, és nem is tagadom, a nedvességet élvezni akarom.
Tehát mit nevettek nem kell ám megszólni, nem kell mindjárt
pajzán dolgokra gondolni, semmi sincsen abban, amit most be
szélek, mert ha hiszed ha nem az uszásról meséltem.


XY

                                       



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése