A tudatosan megőrzött Hollókő Ófalu, ahol ma is élnek a hagyományok, az észak- magyarországi Nógrád megyében, a Cserhát dombjai között megbúvó palóc település. A falu a 20. század elejét idéző- ötvenöt lakóépületből és a templomból álló- népi építészeti együttes.
A 145 hektárnyi világörökségi terület magában foglalja a falu fölé magasodó középkori várromot, az Ófaluval hajdan szoros gazdasági egységet képező "nadrágszíjparcellákat", a hagyásfás legelőkkel tarkított határt, a közeli dombokat borító erdőket, réteket.
Szállásunk az Ófaluban lévő Potla- házban volt. A ház tetőterében kialakított lakrészt a fiúk, alul - az egykori tisztaszoba, pitvar, kamra együttesét - a lányok birtokolták. Étkezni a Katalin csárdába jártunk, ahol bőségesen elláttak minket minden földi jóval.
0. nap: megismerkedtünk Hollókővel, bejártuk az Ófalut: a katolikus templomot, a Tájházat, a Babamúzeumot. Kísérőnk Sztrémi Zsuzsa, a Hollókőért Közalapítvány munkatársa volt. Zsuzsa volt az, aki az egy hét alatt segített a programok szervezésében is. Esti túrának felkerestük a falutól nem messze lévő erdei tanösvényt és játszóteret.
1. nap: délelőtt izgalmas vár- csatán vettünk részt; a szemben álló török és magyar csapatok zokni csatát vívtak a Hollókői vár megtartásáért. A csata végén- mely döntetlen lett- barátságban tekintettük meg a várat.
Este, vacsora után a vállalkozó szelleműek visszatértek, és a közelgő napnyugtában gyönyörködtek, majd felfedezték a közelben lévő forrást, és az egykori közfürdő maradványát. A kis csapat tagjai: Bana Olívia, Győrfi Bianka, Andirkó Adrienn, Szatmári Gábor és Bartusz Andrea.
2. nap: egész napos kiránduláson vettünk részt Ipolytarnócon, az ősmaradványoknál. A közel egy órás szakvezetés túrán bejártuk az egykori Paratethys ( tenger) nyomát, láthattunk ősmaradványokat, fosszíliákat, ősi lábnyomokat, megkövesedett fákat. A túrát 3 D-s vetítés zárta. Aki itt jár, ne hagyja ki a lombkorona sétányt se!!
Vacsora után, már Hollókőn, a falu fölött húzódó magaslatokra túráztunk. Gyönyörködtünk a csodálatos naplementében, a szalmabálákon pedig remek fényképeket készítettünk.
4. nap: délelőtt ismét a kézműveskedésé volt a főszerep: pólót festettünk és folytattük a szövést.
Ebéd után a Pajta -kertbe Ispánné Éva néni várt minket, aki megmutatta a körmöcskézést. Sorra készültek a karkötők, a fiúk, a lányokat megszégyenítő módon gyártották a karra valókat. Munkánk jutalma kemencés lángos volt, mely liszten, vízen, élesztőn kívül semmi más összetevőt nem tartalmazott. A kemencéből kikerülő lángosoknak fokhagymás olajjal, és sajtos tejföllel megkenve senki nem tudott ellenállni.
Este aztán csapatokba verődve járhattuk a falut, és adhattunk számot az egy hét alatt megszerzett tudásunkról. A falujárás végeztével, bázisunkon, a Potla házban Bözsi néni és Zsuzsa néni várt bennünket. Segítségükkel felöltöttük a palóc népviseletet, pattogtattunk kukoricát és Bözsi néni tolmácsolásában gyönyörű hollókői népdalokat tanultunk.
5. nap: a fiúk valami borzalmas dologra ébredtek, eltűntek a cipők! Hosszas keresgélés után találtak csak rájuk, valaki vagy valami a teraszra a mestergerendára és a fák ágaira kötötte fel őket. Bocsi:)
A megrazákódtatás után nem volt könnyű összepakolni, de lévén ez volt az utolsó reggelünk, muszáj volt. Reggeli után nem maradt más hátra, buszra ülni és búcsút inteni és Ebes felé venni az irányt!
Reméljük, mindenkinek felejthetetlen volt ez az egy hét, és aki teheti visszatér még ebbe az elvarázsolt kis faluba!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése