„Sárba tiport
kegyelet” - Emlékkonferencia az ebesi kényszermunkatábor megnyitásának 60.
évfordulóján
2011.
november 25-én rendezte meg a Széchényi Ferenc Tájmúzeum fennállása során első,
országos konferenciáját „Sárba tiport kegyelet” címmel,az ebesi kényszermunkatábor
megnyitásának 60. évfordulója, valamint a hortobágyi és észak-alföldi
kényszermunkatáborokba való elhurcolások emlékére. A szervezés és lebonyolítás
az Ebes Kulturális Közhasznú Nonprofit Kft. munkája volt. Az egész napos
rendezvény az Arany Oroszlán Étterem nagytermében került megrendezésre.
A program reggel 9 órától
kezdődött Kissné Vass Rozália ügyvezető megnyitójával, majd Szabóné Karsai
Mária polgármester asszony és Márton Attila országgyűlési képviselő, a
konferencia védnöke köszöntötte a megjelenteket. A nyitóelőadást Püski Levente
egyetemi docens tartotta, aki felvázolta, hogy a Rákosi-korszakban a Magyar
Dolgozók Pártja és az állami intézményrendszer
hogyan fonódott össze, hogyan nyerhetett befolyást egy-egy személy a
politikai élet különböző területein, ezáltal egyszerre befolyásolva az ország
politikai életét és az egyén boldogulását. Ezt követően Bank Barbara előadását
olvasta fel – a kutató betegsége miatt – dr. Hantó Zsuzsa, melyből
megismerhettük, hogy a környező országokban (Romániában, Jugoszláviában,
Csehszlovákiában) is működtek hasonló kényszermunkatáborok, mint
Magyarországon, tehát a szovjet mintára alkalmazott belső ellenség-keresés és
terror mindenhol jelen volt. A következőkben Breuer Pál, aki maga is
kitelepített volt, a deportálások okairól beszélt, arról, hogy mitől vált
áldozatává egy család a kitelepítéseknek. Őt követően dr. Hantó Zsuzsa, a
deportálásokkal kapcsolatos kutatások úttörője tartott előadást a kutatás során
feldolgozott forrásokról, a kutatás problémáiról, a megsemmisült vagy
megsemmisített dossziékról, melyeket pótolni ugyan nem lehet, de
felhasználhatjuk helyettük az „élő történelem” forrásait, a túlélők
beszámolóit. Ezután dr. Saád József beszélt a deportáltak szabadulás utáni
visszailleszkedéséről a társadalomba, hogyan tudtak tanulni, dolgozni. Nagyon
sok olyan tényt megvilágított, amelyekre nem is gondolnánk, pl. milyen hatással
volt az elhurcolásuk idején 6-7 éves gyerekekre az, hogy a táborban kellett
iskolába járniuk (a tanulási nehézségek náluk sokkal inkább kiütköztek, hiszen
nem volt élményük a valódi iskoláról, nem tudtak hozzá szocializálódni). A
délelőtti programot Dubay Miklósné Bozsó Éva előadása zárta, aki az ebesi tábor
egyik túlélője. Ő a táborban dolgozó agronómus levelét elemezte, aki tagadta az
ott megtörtént embertelenségeket; Bozsó Éva ezzel állította szembe saját
tapasztalatait.
Az ebédszünet után a
múzeumkertben álló síremlék koszorúzásával folytatódott a nap. Csongovainé
Zsákai Piroska, a Hortobágyi Kényszermunkatáborokba Elhurcoltak Egyesületének
tagja megrendítő szavai után elhelyeztük az emlékezés koszorúit a táborokban
elhunytak előtt tisztelegve. Ezután került sor a rendhagyó tárlatvezetésre dr.
Hantó Zsuzsával, az „Ítélet nélkül - Családok munkatáborokban” c. kiállítás egyik
rendezőjével, majd a délután ismét az Arany Oroszlán Étteremben folytatódott a
nap. Tóth Júlia, a hajdúböszörményi Bocskai
István Gimnázium igazgatóhelyettese az audiovizuális emlékgyűjtés
módszeréről és eredményeiről számolt be, hogyan lehet a történelemtanítás és a
nevelés során kompetenciafejlesztésre és ismeretbővítésre egyaránt felhasználni
az interjúkat. Ezután Nagy Marianna, a Debreceni Egyetem Kossuth Lajos Gyakorló
Általános Iskolájának magyar szakos tanára mutatott példákat arról, hogy a gyakorlatban
hogyan lehet közelebb hozni a 20. század történetét a gyerekekhez - mindezt a
Terror Háza Múzeumban tett látogatáson keresztül mutatta be. Kolléganője,
Andicsné Székely Éva történelemtanár pedig a tankönyvek pozitív és negatív
példáit vázolta föl előttünk - milyen hiányosságok, csúsztatások, tévedések
találhatók meg némelyik akkreditált, szabadon választható és tanítható
tankönyvben. Ehhez kapcsolódott dr. Bárány Ottóné Badi Györgyi előadása, mely
egy kérdőíves vizsgálatra alapult. A kérdőívvel felmérték több Debrecen
környéki és egy pécsi iskolában a tanulók tudását a deportálásokkal
kapcsolatban, és as végkövetkeztetés az volt, hogy leginkább azok voltak
tisztában a fogalmak valódi jelentésével, akik találkoztak a táborokat megjárt
emberek egyikével pl. rendhagyó történelemórán vagy akár az audiovizuális
emlékgyűjtés során. Megdöbbentő viszont, hogy pl. az ebesi diákok milyen
tájékozatlanságról tettek tanúbizonyságot ezen felmérés során. Az előadások
sorát Eignerné Bartusz Andrea zárta, aki a Széchényi Ferenc Tájmúzeum
küldetéséről és tevékenységéről beszélt - törekvéseink legfőbb iránya, hogy
minél több fiatallal megismertessük a deportálások történetét, okait,
következményeit. Nagy a felelősségünk abban a tekintetben, hogy megakadályozzuk
a felejtést: nehogy még egyszer megtörténhessen, hogy családokat, ártatlan
embereket vagyonuktól, személyi szabadságuktól és emberi méltóságuktól
megfosztanak.
A konferencia végén
megtekintettük Aradi-Beöthy Péter: Út a semmibe c. dokumentumfilmjét, majd a
rendezővel folytatott beszélgetés során megtudtuk, hogy a filmből sorozat is
készül, méghozzá az iskolai történelemoktatásban felhasználható, 16-20 perces
részekből álló filmsorozat, amely az egész 20. század történetét átfogja. A
sorozat remélhetőleg elérhető lesz számunkra is, és fel tudjuk majd használni
múzeumpedagógiai programok során is.
A konferencia látogatottsága
várakozáson felüli volt, a látogatók teljes létszáma 120 körül alakult. Köszönjük
mindenkinek, aki megjelent, reméljük hozzánk hasonlóan minden vendégünknek tartalmas és tanulságos nap volt.
János Judit
régész, történész
Széchényi Ferenc Tájmúzeum
A konferencián készült képek:
 |
| Konferencia |
 |
| Konferencia |
