„Volt egy ember, meg egy pipa...” - Időszaki kiállítás Benei Péter pipakészítő népi iparművész munkáiból

A Széchényi Ferenc Tájmúzeum immár második alkalommal ad helyet Benei Péter ebesi pipakészítő népi iparművész alkotásainak. Benei Péter 1946-ban született Berettyóújfaluban. Műszaki területen dolgozott, de a fa megmunkálása mindig is érdekelte. 1996-ban egy súlyos betegség következtében nyugdíjazták, a hosszú lábadozás alatt vette elő asztalosmester nagyapja szerszámait és mintadarabjait, aki kedvtelésből gyakran faragott fapipákat barátainak, ismerőseinek.

Az első pipákat csak saját magának, próbaképpen faragta meg, nagyapja munkáit mintául véve. Később néprajzos ismerőseinek buzdítására egyre többet készített ezekből a múltból visszamaradt tárgyakból.

Benei Péter tagja a Népművészeti Egyesületek Szövetségének, rendszeresen zsűrizteti munkáit, melynek révén 2009-ben elnyerte a népi iparművész címet. Pipái elsősorban nem a dohányzásról szólnak, hiszen sosem dohányzott; hanem arról a csodálatos folyamatról, melynek során egy gyümölcsfa göcsörtös ágából szemet gyönyörködtető (és alkalom adtán használható) dísztárgy alakul ki.

Egy ír közmondás mondja: „Csak pipázz csendben, hiszen nincs más a világon, mint a szél és a füst.” A pipázás szenvedélyében és a pipakészítés művészetében ugyanaz a hangulat köszön vissza: az elmélyülés, a csendes odafigyelés, a derűs befelé figyelés, amely a gyógyuláshoz és a művésszé váláshoz is hozzásegítette az alkotót. A faragványokban gyönyörködve az ember elcsodálkozik a tárgyak formáját és díszítését jellemző hihetetlen gazdagságon, kidolgozásuk aprólékosságán. 

Saját készítésű pipái mellett Benei Péter gyűjti is a különböző anyagból (porcelánból, agyagból, fából) készült régi pipákat, ezekből is látható jó néhány darab a tárlaton.

A kiállítást 2012. november-9-én nyitotta meg Kuncsik József, a Magyar Pipaszövetség  elnöke; a megnyitón a Csokonai Pipaklub tagjai tartottak bemutatót. A jó hangulatról az ebesi Piros Rózsa Népdalkör gondoskodott, akiknek ezúton is köszönjük a közreműködést!

A kiállítás megnyitón készült képek itt megtekinthetők:

 

Kiállítás megnyitó: Helyi gyűjtők, gyűjtemények - A 60 éves Ebes község kincsei

Mindenki gyűjt valamit. Ha nem, akkor gyerekkorában gyűjtött - bélyeget, szalvétát, sajtpapírt,  tücsköt-bogarat. Némelyek a gyűjtőszenvedélyt szüleiktől örökölték, sőt, van akik gyűjteményüket is. Múzeumunk névadója, Széchényi Ferenc is híres gyűjteménnyel büszkélkedhetett - rézmetszetei, könyvei, térképei a mai Országos Széchényi Könyvtár törzsgyűjteményét képezik.

Ebes gyűjtői többnyire már kapcsolatba kerültek valamilyen formában a múzeummal; van, aki gyarapította is a múzeum gyűjteményét, másokkal most első ízben találkoztunk. Megkeresésünkre szívesen bocsátották rendelkezésünkre egy kiállítás erejéig kincseik egy részét, amelyből 2012. augusztus 17-én nyílt kiállítás Helyi gyűjtők, gyűjtemények- Kincsek a 60 éves Ebesről címmel. A megnyitó ünnepségen Fodor Dominika, az Arany János Angol-Magyar Kéttannyelvű Általános Iskola tanulója Uzonyi Pál: Enyém mind című versét szavalta, majd Szabóné Karsai Mária polgármester asszony köszöntötte a jelenlévőket.

Portörő János, Ebes egykori tanácselnöke és polgármestere megnyitó beszédében a közösség kultúraépítő erejét, a 60 éves falu eredményeit emelte ki, és egy zászlót ajándékozott a múzeumnak, amelyet a község 1955. augusztus 20-án, az Alkotmány tiszteletére meghirdetett versenyben való kiváló szerepléséért kapott. Zárásként az ebesi Piros Rózsa Népdalkörtől hallhattunk népdalcsokrokat.

A kiállítás október 26-ig tekinthető meg.


A megnyitó képei:

IV. Szent Iván - éji vigadalom a Múzeumok Éjszakáján!

Felhívás - Ebesi gyűjtők, figyelem!

Évezredek öröksége Ebesen - Régészeti és helytörténeti kiállítás

Ebes területe az ismert leletek tanúsága szerint az újkőkortól kezdve lakott volt. A Berettyó, a Tócó, a Kondoros, valamint az Ágod-, Zsong- és Vér-völgy vizeinek egyesüléséből létrejött Kösely a Hortobágyon át a Tiszába folyt. Ezek a folyók mélyebb völgyeket alakítottak ki, a völgyek közötti mocsaras térségben kiemelkedő magaslatok alkalmassá váltak emberi megtelepedésre. Az élethez szükséges feltételek adottak voltak: víztől védett szárazföld, víz és jó termőföld a földműveléshez. Ebesen az altalaj sárga agyag, amely alkalmas mind építkezésre (felmenő, vert falú épületek), mind pedig edények készítésére.

Az emberi megtelepedés a mai Ebes területén mintegy 6-7000 évvel ezelőtt kezdődött. A különböző népességek nyomait, hagyatékát a régészeti feltárásokból ismerjük. A legkorábban megtalált leleteket 1909-ben vették leltárba a Déri Múzeum törzsgyűjteményében: egy kis lakatot és egy tarajos sarkantyút, a következő bejegyzéssel: „mindkettőt az elpusztult Ebesfalva határában találták”. A tervszerű kutatások tulajdonképpen 1988-89-ben kezdődtek, a Templomdomb és a Templomdűlő feltárásával. A 2000-es években a 4. sz. főút építését, valamint az ipartelepen folytatott építkezéseket megelőző, törvény által előírt feltárások alkalmával rendkívül nagy mennyiségű régészeti objektum és lelet került elő. Most először láthatja a nagyközönség kiállítás keretében ezeket a tárgyakat, a múzeum saját rendezésében.

A tárlat a mai, 60 éves Ebes község közigazgatási területén belül előkerült régészeti emlékek segítségével hat korszakot mutat be: az újkőkort, a vaskort, a római császárkort, az avar kort, a honfoglalás- és Árpád-kort, végül a késő középkort. A tárlat a Múzeum folyosóján folytatódik a történeti kiállítással, amely egészen napjainkig kíséri figyelemmel Ebes község fejlődését. A község 60. jubileumán ezzel szeretne tisztelegni itt élt őseink emlékének a Széchényi Ferenc Tájmúzeum.

A kiállított tárgyak a debreceni Déri Múzeum régészeti tárából, valamint a Széchényi Ferenc Tájmúzeum gyűjteményéből származnak.

A kiállítás 2012.március 15. - 2012. augusztus 5. között látogatható.

"Sohsem bontottam ki utazó csomagom..."

Uzonyi Pál (1923-1986) tanyasi iskolaigazgató, tanító, festőművész, költő 1923-ban született Hajdúböszörményben. Földrajz-rajz szakos tanárként dolgozott Ebesen; a tanyai iskola igazgatói székét a község megalakulásának évében, 1952-ben foglalta el.

Elhivatott tanári pályafutása mellett alkotóművészként is jelentős tevékenységet fejtett ki. Képzőművészeti alkotásaiban - fafaragványaiban, festményeiben és grafikáiban - több technikával találkozhatunk. Míg faragványaiban inkább a népi motívum és formavilág jelenik meg, festményei realistának, időnként szürreálisnak mondhatók, nehéz emberi sorsokat jelenítenek meg.

Munkáit több önálló kiállításon mutatták be országszerte. Több mint 600 verset írt, melyek nyomtatásban a Dörmögő Dömötör, a Hajdú- Bihari Napló, a Nők Lapja vagy a Kisdobos lapjain jelentek meg.Művészi munkássága a 20. század nagy változásait örökítették meg, élete összefonódott Ebes község történetével, mely idén ünnepli községgé alakulásának 60 éves évfordulóját. A Széchényi Ferenc Tájmúzeum ezzel a kiállítással adózik Uzonyi Pál munkássága előtt. 


Képek a kiállítás megnyitójáról, 2012. január 23.

2012. január 23.

"Dicsérjétek az Urat és áldjátok..."

"Dicsérjétek az Urat és áldjátok,

És mondjatok hálát neki,

És nagy alázatosan szolgáljátok.”

Assisi Szent Ferenc Naphimnuszának zárósorait választottuk mottónak jelen kiállításhoz, mely az ember Isten felé való igyekvését szimbolizálja. A merített papíron látható Biblia-fordítások, vallásos szövegek által a keresztény ember hitének letisztulását, a vallás megszilárdulását és a keresztény műveltség egyre szélesebb körben való elterjedését követhetjük figyelemmel – hogyan lett a kolostorokban őrzött kultúrából a könyvnyomtatásnak, majd a magyar nyelvű fordításoknak köszönhetően immár a magyarság identitásához hozzátartozó, közösségi keresztény tudat.

A kiállítás második részében községünk, Ebes vallási életének kezdeteit és reneszánszát kívánjuk bemutatni. Az Árpád-kori Szent Miklós templommal már a XII. században volt Ebesnek szakrális központja, így a rendszerváltás után újjáéledő vallásosság nem volt gyökértelen – bizonyítja ezt az is, hogy 7 év leforgása alatt, példaértékű összefogással két templomot is emelt a közösség.

A merített papírokat készítette és a reprodukciókat nyomtatta:

Dr. János István és Szilágyi Péter

A kiállítást rendezte:

Eignerné Bartusz Andrea és János Judit

Hogyan készült ez a kiállítás?

Ezt a kiállítási anyagot néhai barátom, mentorom, Dr. János István (PhD) főiskolai tanár (Nyíregyházi Főiskola) álmodta meg. S nemcsak megálmodta, de döntő mértékben a létrehozása is az ő nevéhez fűződik. Én, mint egykori tanítványa, barátja menet közben kapcsolódtam be a képek elkészítésébe.

A papírkészítés hagyományos módját, a papírmerítés technikáját alkalmaztuk annak a felületnek az elkészítésénél, amelyre felvittük, vagyis számítógépről kinyomtattuk a képeket.

Így ötvöztük a hagyományos kézműves eljárást és a modern számítógépes technikát.

A téma adott volt, hiszen Dr. János István kiváló értője s oktatója volt a régi magyar irodalomnak, így a magyar bibliafordításoknak is. Kiállításunkkal azt szeretnénk érzékeltetni, hogy bibliafordításaink nemcsak a hitélet megtisztításában, elmélyítésében játszottak fontos szerepet, de általában véve a magyar művelődéstörténetben is kiemelkedő fontossággal bírnak.

E tárlat szép ötvözete hagyomány és modernség összefonódásának, valamint két barát együttgondolkodásának.

Állítson e kiállítás is méltó emléket egykori mentoromnak, akinek útmutatása nélkül nem tartanék ott, ahol most vagyok.

A kiállítást tisztelettel ajánlja az érdeklődő látogatók figyelmébe:

Szilágyi Péter

Szülőföldünk térképei

A kiállítás Magyarország tájegységeit, megyéit és településeinek térképeit mutatja be, valamint az elmúlt öt évszázadból 5 meghatározó térképészről (Budai Ézsaiásról, Gönczy Pálról, Görög Demeterről, Karacs Ferencről és Lukács Dénesről) is megemlékezik. 

A tárlat anyagát a püspökladányi Karacs Ferenc Múzeum bocsátotta rendelkezésünkre.


A kiállításról egy kedves látogatónk videót készített:


http://www.youtube.com/watch?v=JbA7KpBJyUA