„Volt egy ember, meg egy pipa...” - Időszaki kiállítás Benei Péter pipakészítő népi iparművész munkáiból

A Széchényi Ferenc Tájmúzeum immár második alkalommal ad helyet Benei Péter ebesi pipakészítő népi iparművész alkotásainak. Benei Péter 1946-ban született Berettyóújfaluban. Műszaki területen dolgozott, de a fa megmunkálása mindig is érdekelte. 1996-ban egy súlyos betegség következtében nyugdíjazták, a hosszú lábadozás alatt vette elő asztalosmester nagyapja szerszámait és mintadarabjait, aki kedvtelésből gyakran faragott fapipákat barátainak, ismerőseinek.

Az első pipákat csak saját magának, próbaképpen faragta meg, nagyapja munkáit mintául véve. Később néprajzos ismerőseinek buzdítására egyre többet készített ezekből a múltból visszamaradt tárgyakból.

Benei Péter tagja a Népművészeti Egyesületek Szövetségének, rendszeresen zsűrizteti munkáit, melynek révén 2009-ben elnyerte a népi iparművész címet. Pipái elsősorban nem a dohányzásról szólnak, hiszen sosem dohányzott; hanem arról a csodálatos folyamatról, melynek során egy gyümölcsfa göcsörtös ágából szemet gyönyörködtető (és alkalom adtán használható) dísztárgy alakul ki.

Egy ír közmondás mondja: „Csak pipázz csendben, hiszen nincs más a világon, mint a szél és a füst.” A pipázás szenvedélyében és a pipakészítés művészetében ugyanaz a hangulat köszön vissza: az elmélyülés, a csendes odafigyelés, a derűs befelé figyelés, amely a gyógyuláshoz és a művésszé váláshoz is hozzásegítette az alkotót. A faragványokban gyönyörködve az ember elcsodálkozik a tárgyak formáját és díszítését jellemző hihetetlen gazdagságon, kidolgozásuk aprólékosságán. 

Saját készítésű pipái mellett Benei Péter gyűjti is a különböző anyagból (porcelánból, agyagból, fából) készült régi pipákat, ezekből is látható jó néhány darab a tárlaton.

A kiállítást 2012. november-9-én nyitotta meg Kuncsik József, a Magyar Pipaszövetség  elnöke; a megnyitón a Csokonai Pipaklub tagjai tartottak bemutatót. A jó hangulatról az ebesi Piros Rózsa Népdalkör gondoskodott, akiknek ezúton is köszönjük a közreműködést!

A kiállítás megnyitón készült képek itt megtekinthetők:

 

Amit minden falusi gyereknek tudni kell - II. Haja István Helytörténeti Vetélkedő

2012. október 10-én második alkalommal rendezte meg a Széchényi Ferenc Tájmúzeum az egykori ebesi tanárról, történeti gyűjteményük alapítójáról, Haja Istvánról elnevezett helytörténeti vetélkedőt az általános iskola 5-8. osztályai számára a Művelődési Házban. Idén Ebes néprajzi hagyatékának megismerésére helyeztük a hangsúlyt, amint az a versenykiírásból is kiderült: „Amit minden falusi gyereknek tudni kell!”. A versenyre négyfős csapatok jelentkezhettek az előzetes feladat elkészítésével. A gyerekeknek Ebesen használatos tájszavakat kellett gyűjteniük, meglátogatni a két templomot, és kutyával kapcsolatos szólásokat, közmondásokat gyűjteni. Amelyik csapat ezt a négy feladatot teljesítette, sikerrel indulhatott a vetélkedőn. Első feladatként el kellett készítenie az egyik csapattagnak az általuk választott mesterség cégérét. Mialatt ő dolgozott, a többiek kitöltötték a falusi mindennapokhoz kapcsolódó „okos paraszt- totót”, kukoricát morzsoltak, terményeket válogattak szét, bemutatkozó verset írtak, ebesi épületek képeit határozták meg, tájnyelvi szavakat gyűjtöttek össze időre. A feladatok sorát a mindenki által kedvelt activity zárta. Végül a 8.a osztály „Szabó és a többiek” csapata aratott győzelmet (Kanyó Kata, Harangi Beáta, Szőke Dávid, Szabó Alexandra); a második helyezést a 7.a osztály „Pro Patria” csapata (Árva Dávid, Kiss Bence, Nagy József, Lakatos-Tálas Péter) szerezte meg, míg a harmadik a 8. b osztály „Bognárok” csapata lett (Eszenyi Enikő, Laczkó Alexandra, Szőlősi Erika, Kiss Orsolya). A dobogós helyezést elért csapattagok könyvutalványt kaptak, amelyet a debreceni Alexandra könyvesházban válthatnak be. Úgy gondoljuk, mindenki jól szórakozott ezen a délutánon, és kicsit közelebb kerültünk a lassan feledésbe merülő paraszti életformához, az egykori Ebes világához. Köszönjük a részvételt a zsűri tagjainak: Prepuk János egykori iskolaigazgatónak, Érckövi Katalin iskolaigazgatónak és Kissné Vass Rozáliának, a Kulturális Kft. ügyvezetőjének. Köszönjük továbbá Tálas Enikő történelem tanárnak a vetélkedő folyamán nyújtott segítségét. Gratulálunk a győzteseknek!

A vetélkedőn készült fényképek itt megtekinthetők:

Eignerné Bartusz Andrea múzeumvezető
János Judit régész-történész

Évezredek öröksége Ebesen - Régészeti és helytörténeti kiállítás

Ebes területe az ismert leletek tanúsága szerint az újkőkortól kezdve lakott volt. A Berettyó, a Tócó, a Kondoros, valamint az Ágod-, Zsong- és Vér-völgy vizeinek egyesüléséből létrejött Kösely a Hortobágyon át a Tiszába folyt. Ezek a folyók mélyebb völgyeket alakítottak ki, a völgyek közötti mocsaras térségben kiemelkedő magaslatok alkalmassá váltak emberi megtelepedésre. Az élethez szükséges feltételek adottak voltak: víztől védett szárazföld, víz és jó termőföld a földműveléshez. Ebesen az altalaj sárga agyag, amely alkalmas mind építkezésre (felmenő, vert falú épületek), mind pedig edények készítésére.

Az emberi megtelepedés a mai Ebes területén mintegy 6-7000 évvel ezelőtt kezdődött. A különböző népességek nyomait, hagyatékát a régészeti feltárásokból ismerjük. A legkorábban megtalált leleteket 1909-ben vették leltárba a Déri Múzeum törzsgyűjteményében: egy kis lakatot és egy tarajos sarkantyút, a következő bejegyzéssel: „mindkettőt az elpusztult Ebesfalva határában találták”. A tervszerű kutatások tulajdonképpen 1988-89-ben kezdődtek, a Templomdomb és a Templomdűlő feltárásával. A 2000-es években a 4. sz. főút építését, valamint az ipartelepen folytatott építkezéseket megelőző, törvény által előírt feltárások alkalmával rendkívül nagy mennyiségű régészeti objektum és lelet került elő. Most először láthatja a nagyközönség kiállítás keretében ezeket a tárgyakat, a múzeum saját rendezésében.

A tárlat a mai, 60 éves Ebes község közigazgatási területén belül előkerült régészeti emlékek segítségével hat korszakot mutat be: az újkőkort, a vaskort, a római császárkort, az avar kort, a honfoglalás- és Árpád-kort, végül a késő középkort. A tárlat a Múzeum folyosóján folytatódik a történeti kiállítással, amely egészen napjainkig kíséri figyelemmel Ebes község fejlődését. A község 60. jubileumán ezzel szeretne tisztelegni itt élt őseink emlékének a Széchényi Ferenc Tájmúzeum.

A kiállított tárgyak a debreceni Déri Múzeum régészeti tárából, valamint a Széchényi Ferenc Tájmúzeum gyűjteményéből származnak.

A kiállítás 2012.március 15. - 2012. augusztus 5. között látogatható.

"Dicsérjétek az Urat és áldjátok..."

"Dicsérjétek az Urat és áldjátok,

És mondjatok hálát neki,

És nagy alázatosan szolgáljátok.”

Assisi Szent Ferenc Naphimnuszának zárósorait választottuk mottónak jelen kiállításhoz, mely az ember Isten felé való igyekvését szimbolizálja. A merített papíron látható Biblia-fordítások, vallásos szövegek által a keresztény ember hitének letisztulását, a vallás megszilárdulását és a keresztény műveltség egyre szélesebb körben való elterjedését követhetjük figyelemmel – hogyan lett a kolostorokban őrzött kultúrából a könyvnyomtatásnak, majd a magyar nyelvű fordításoknak köszönhetően immár a magyarság identitásához hozzátartozó, közösségi keresztény tudat.

A kiállítás második részében községünk, Ebes vallási életének kezdeteit és reneszánszát kívánjuk bemutatni. Az Árpád-kori Szent Miklós templommal már a XII. században volt Ebesnek szakrális központja, így a rendszerváltás után újjáéledő vallásosság nem volt gyökértelen – bizonyítja ezt az is, hogy 7 év leforgása alatt, példaértékű összefogással két templomot is emelt a közösség.

A merített papírokat készítette és a reprodukciókat nyomtatta:

Dr. János István és Szilágyi Péter

A kiállítást rendezte:

Eignerné Bartusz Andrea és János Judit

Hogyan készült ez a kiállítás?

Ezt a kiállítási anyagot néhai barátom, mentorom, Dr. János István (PhD) főiskolai tanár (Nyíregyházi Főiskola) álmodta meg. S nemcsak megálmodta, de döntő mértékben a létrehozása is az ő nevéhez fűződik. Én, mint egykori tanítványa, barátja menet közben kapcsolódtam be a képek elkészítésébe.

A papírkészítés hagyományos módját, a papírmerítés technikáját alkalmaztuk annak a felületnek az elkészítésénél, amelyre felvittük, vagyis számítógépről kinyomtattuk a képeket.

Így ötvöztük a hagyományos kézműves eljárást és a modern számítógépes technikát.

A téma adott volt, hiszen Dr. János István kiváló értője s oktatója volt a régi magyar irodalomnak, így a magyar bibliafordításoknak is. Kiállításunkkal azt szeretnénk érzékeltetni, hogy bibliafordításaink nemcsak a hitélet megtisztításában, elmélyítésében játszottak fontos szerepet, de általában véve a magyar művelődéstörténetben is kiemelkedő fontossággal bírnak.

E tárlat szép ötvözete hagyomány és modernség összefonódásának, valamint két barát együttgondolkodásának.

Állítson e kiállítás is méltó emléket egykori mentoromnak, akinek útmutatása nélkül nem tartanék ott, ahol most vagyok.

A kiállítást tisztelettel ajánlja az érdeklődő látogatók figyelmébe:

Szilágyi Péter