2011. november 26., szombat

„Sárba tiport kegyelet”


„Sárba tiport kegyelet” - Emlékkonferencia az ebesi kényszermunkatábor megnyitásának 60. évfordulóján

            2011. november 25-én rendezte meg a Széchényi Ferenc Tájmúzeum fennállása során első, országos konferenciáját „Sárba tiport kegyelet” címmel,az ebesi kényszermunkatábor megnyitásának 60. évfordulója, valamint a hortobágyi és észak-alföldi kényszermunkatáborokba való elhurcolások emlékére. A szervezés és lebonyolítás az Ebes Kulturális Közhasznú Nonprofit Kft. munkája volt. Az egész napos rendezvény az Arany Oroszlán Étterem nagytermében került megrendezésre.
A program reggel 9 órától kezdődött Kissné Vass Rozália ügyvezető megnyitójával, majd Szabóné Karsai Mária polgármester asszony és Márton Attila országgyűlési képviselő, a konferencia védnöke köszöntötte a megjelenteket. A nyitóelőadást Püski Levente egyetemi docens tartotta, aki felvázolta, hogy a Rákosi-korszakban a Magyar Dolgozók Pártja és az állami intézményrendszer  hogyan fonódott össze, hogyan nyerhetett befolyást egy-egy személy a politikai élet különböző területein, ezáltal egyszerre befolyásolva az ország politikai életét és az egyén boldogulását. Ezt követően Bank Barbara előadását olvasta fel – a kutató betegsége miatt – dr. Hantó Zsuzsa, melyből megismerhettük, hogy a környező országokban (Romániában, Jugoszláviában, Csehszlovákiában) is működtek hasonló kényszermunkatáborok, mint Magyarországon, tehát a szovjet mintára alkalmazott belső ellenség-keresés és terror mindenhol jelen volt. A következőkben Breuer Pál, aki maga is kitelepített volt, a deportálások okairól beszélt, arról, hogy mitől vált áldozatává egy család a kitelepítéseknek. Őt követően dr. Hantó Zsuzsa, a deportálásokkal kapcsolatos kutatások úttörője tartott előadást a kutatás során feldolgozott forrásokról, a kutatás problémáiról, a megsemmisült vagy megsemmisített dossziékról, melyeket pótolni ugyan nem lehet, de felhasználhatjuk helyettük az „élő történelem” forrásait, a túlélők beszámolóit. Ezután dr. Saád József beszélt a deportáltak szabadulás utáni visszailleszkedéséről a társadalomba, hogyan tudtak tanulni, dolgozni. Nagyon sok olyan tényt megvilágított, amelyekre nem is gondolnánk, pl. milyen hatással volt az elhurcolásuk idején 6-7 éves gyerekekre az, hogy a táborban kellett iskolába járniuk (a tanulási nehézségek náluk sokkal inkább kiütköztek, hiszen nem volt élményük a valódi iskoláról, nem tudtak hozzá szocializálódni). A délelőtti programot Dubay Miklósné Bozsó Éva előadása zárta, aki az ebesi tábor egyik túlélője. Ő a táborban dolgozó agronómus levelét elemezte, aki tagadta az ott megtörtént embertelenségeket; Bozsó Éva ezzel állította szembe saját tapasztalatait.
Az ebédszünet után a múzeumkertben álló síremlék koszorúzásával folytatódott a nap. Csongovainé Zsákai Piroska, a Hortobágyi Kényszermunkatáborokba Elhurcoltak Egyesületének tagja megrendítő szavai után elhelyeztük az emlékezés koszorúit a táborokban elhunytak előtt tisztelegve. Ezután került sor a rendhagyó tárlatvezetésre dr. Hantó Zsuzsával, az „Ítélet nélkül - Családok munkatáborokban” c. kiállítás egyik rendezőjével, majd a délután ismét az Arany Oroszlán Étteremben folytatódott a nap. Tóth Júlia, a hajdúböszörményi Bocskai  István Gimnázium igazgatóhelyettese az audiovizuális emlékgyűjtés módszeréről és eredményeiről számolt be, hogyan lehet a történelemtanítás és a nevelés során kompetenciafejlesztésre és ismeretbővítésre egyaránt felhasználni az interjúkat. Ezután Nagy Marianna, a Debreceni Egyetem Kossuth Lajos Gyakorló Általános Iskolájának magyar szakos tanára mutatott példákat arról, hogy a gyakorlatban hogyan lehet közelebb hozni a 20. század történetét a gyerekekhez - mindezt a Terror Háza Múzeumban tett látogatáson keresztül mutatta be. Kolléganője, Andicsné Székely Éva történelemtanár pedig a tankönyvek pozitív és negatív példáit vázolta föl előttünk - milyen hiányosságok, csúsztatások, tévedések találhatók meg némelyik akkreditált, szabadon választható és tanítható tankönyvben. Ehhez kapcsolódott dr. Bárány Ottóné Badi Györgyi előadása, mely egy kérdőíves vizsgálatra alapult. A kérdőívvel felmérték több Debrecen környéki és egy pécsi iskolában a tanulók tudását a deportálásokkal kapcsolatban, és as végkövetkeztetés az volt, hogy leginkább azok voltak tisztában a fogalmak valódi jelentésével, akik találkoztak a táborokat megjárt emberek egyikével pl. rendhagyó történelemórán vagy akár az audiovizuális emlékgyűjtés során. Megdöbbentő viszont, hogy pl. az ebesi diákok milyen tájékozatlanságról tettek tanúbizonyságot ezen felmérés során. Az előadások sorát Eignerné Bartusz Andrea zárta, aki a Széchényi Ferenc Tájmúzeum küldetéséről és tevékenységéről beszélt - törekvéseink legfőbb iránya, hogy minél több fiatallal megismertessük a deportálások történetét, okait, következményeit. Nagy a felelősségünk abban a tekintetben, hogy megakadályozzuk a felejtést: nehogy még egyszer megtörténhessen, hogy családokat, ártatlan embereket vagyonuktól, személyi szabadságuktól és emberi méltóságuktól megfosztanak.
A konferencia végén megtekintettük Aradi-Beöthy Péter: Út a semmibe c. dokumentumfilmjét, majd a rendezővel folytatott beszélgetés során megtudtuk, hogy a filmből sorozat is készül, méghozzá az iskolai történelemoktatásban felhasználható, 16-20 perces részekből álló filmsorozat, amely az egész 20. század történetét átfogja. A sorozat remélhetőleg elérhető lesz számunkra is, és fel tudjuk majd használni múzeumpedagógiai programok során is.
A konferencia látogatottsága várakozáson felüli volt, a látogatók teljes létszáma 120 körül alakult. Köszönjük mindenkinek, aki megjelent, reméljük hozzánk hasonlóan minden vendégünknek  tartalmas és tanulságos nap volt.

János Judit
régész, történész
Széchényi Ferenc Tájmúzeum


A konferencián készült képek:


Konferencia
Konferencia